Rotschild Klara

"A ​híres kapitalista bankárok névrokonára bízott, valaha magánkézben működő állami szalon sajátosan üde színfoltja volt a szocialista rezsim divatpalettájának. Csillogó kis üzlet, mely a párizsi divatházak fényét hozta el a szürke budapesti hétköznapokba az ötvenes évek derekától. Az "egyenlők a kirakatát nézték, a „még egyenlőbbek” vásároltak benne. A korabeli vezetők egyhavi fizetésébe kerülő ruhák, amelyeket nemcsak forintért, hanem valutáért is árultak, kemény fricskát jelentettek a szocialista propaganda egyenlőséget hirdető szólamainak. Hogy jutott Rotschild Klára ilyen kivételezett helyzetbe? Hogyan lehetséges, hogy a két világháború közötti elismert szalontulajdonosok közül egyedül ő szerezte vissza irányító szerepét 1945 után, s vezette haláláig az ország első számú állami divatházát, a Különlegességi Női Ruhaszalont? Miért utazhatott állami pénzen évente kétszer Párizsba inspirálódni, modelleket, anyagot, kellékeket vásárolni a tavasszal és ősszel megrendezett divatbemutatójához? Mi volt a titka ezeknek a bemutatóknak, ahol a hazai elit, a disszidens magyarok, a bécsi szalonosok, valamint a magyar divatszakma mellett (a diplomás ruhatervezőktől a sajtó képviselőin át a jó szemű, ügyes kezű varrónőkig) a divatszerető nagyközönség is felvonult, hogy hat-nyolc héttel a párizsi nagy házak bemutatóit követően Budapesten „élőben” kapjanak ízelítőt a francia divat újdonságaiból? Mit tette Rotschild Klárát a 20. század magyar divattörténetének kétségtelenül egyik legizgalmasabb és ebből adódóan egyedülálló alakjává? Kutatásaim során ezekre a kérdésekre kerestem a választ. Igyekeztem a sajnálatos módon igen csekély fennmaradt levéltári forrásanyagot újságcikkekkel kiegészíteni, valamint felkutatni a híres tervezővel és szalonjával egykor kapcsolatban álló személyeket, összegyűjteni emlékeiket, illetve megtalálni a náluk még fellelhető anyagokat." (from the book description)